December közepén jártunk, és a vizsgaidőszakkal együtt járó papírhalomba temetkezve arról győzködtem magam, hogy a derekamban lüktető egyre erősebb fájdalom csak a tanulásba fektetett órák mellékhatása, melynek azonnal vége szakad majd, amint ismét elkezdek mozogni a vizsgáim után. Ez volt ugyanis a jellemző tendencia: ahogy közeledtek a beadási határidők és a vizsgák, egyre kevesebb időt fordítottam a futásra és tornázásra. A derékfájás így minden félév végén ismét megjelent, majd a vizsgák végeztével el is tűnt. Úgy gondoltam, ez most sem lesz másként.

Január elején ismét elkezdtem otthon tornázni a megszokott, jól bejáratott videóimra. A baj csak az volt, hogy addigra már annyira fájt a derekam, hogy nem tudtam végigcsinálni az egy órás programot. Másnap lazább tornába kezdtem nyújtással, pár erősítő gyakorlattal, de nem éreztem jobban magam tőle. Igazán csak az keserített el, amikor már nem csak a derekam fájt, hanem a lábamba is sugárzott a fájdalom; ülés után nem tudtam egyenesen felállni, csak sántikálva tudtam elindulni.

Elmentem tehát háziorvosomhoz, aki fájdalomcsillapító és gyulladásgátló port írt fel, illetve egy gyógyszertárban kikevert krémet, melyet napi ötször kellett a derekamba masszíroznom. Követtem is az utasításokat annak ellenére, hogy a fogkrém ízű porokból kevert italok felhörpintése nem tartozik kedvenc elfoglaltságaim közé. A fájdalmam nem enyhítette egyik készítmény sem. (Itt megjegyezném, hogy a későbbiekben kipróbáltam a por tapaszos változatát is, az viszont hasznosnak bizonyult. Kísérletezni kell.)

Két hét elteltével ismét felkerestem háziorvosom, aki ekkor elküldött reumatológiára. Egy hívásába került csak, és azonnal fogadtak is a szakrendelésen. Hajoltam jobbra, balra, előre – már amennyire tudtam. Megállapították, hogy magas vagyok, és így mindig problémám lesz a gerincemmel. Húztam a számat, mert ezt a diagnózist heti kétszer rendszeresen felállítják rég nem látott ismerőseim, így okosabb nem lettem a vizsgálat után. Annyival előrébb kerültem viszont, hogy kaptam beutalót gyógytornára és gyógymasszázsra, így február elején reményekkel telve költöztem vissza a városba, ahol tanulmányaimat folytattam.

Kép forrása: www.sandrinleung.com